Ez egy AI által fordított bejegyzés.
Az AI korszakának "teste": félünk a fizikumunktól?
- Írás nyelve: Koreai
- •
- Referencia ország: Minden ország
- •
- Egyéb
Válasszon nyelvet
A durumis AI által összefoglalt szöveg
- A Neuralink emberi agyba történő implantátum-műtétének sikeressége és az Apple Vision Pro megjelenése olyan események, amelyek az emberi test és a technológia egyesülését, különösen a test kiterjeszthetőségének lehetőségét mutatják be.
- Bruno Latour tudományfilozófus azzal érvel, hogy a testet nem szabad egyszerűen passzív anyagként kezelni, hanem aktív interfészként, ami összhangban áll a Neuralink és az Apple Vision Pro céljaival, amelyek a technológia és a test kölcsönhatását hangsúlyozzák.
- A test és a technológia egyesülése új lehetőségeket nyit meg a szubjektív tapasztalatok objektivizálására és a külső világgal való összehasonlításra, ugyanakkor új etikai megfontolásokat is igényel a testtel kapcsolatban.
Nemrégiben két olyan hír jelent meg, amelyek egyértelműbben képzelik el, hogy a technológia hogyan fogja átalakítani a létezést.
Elon Musk Neuralinkje bejelentette, hogy az eddigi csimpánzokon végzett kísérletekből kilépve sikeresen elvégezte az első emberi kísérleti alanynak a beültethető agyi chip műtétjét. Ez egyfajta emberi test és technológia közötti közvetlen egyesülésnek tekinthető, amellyel gondolatok útján vezérelhető digitális eszközök, különösen pedig az emberi intelligencia, mint ismeretlen terület szempontjából lenyűgöző, vagy ijesztő hír lehet. Eközben az Apple Vision Pro kevert valóságot bemutató fejhallgatója elérhetővé vált az amerikai Apple Store-okban, és megjelentek az első felhasználói értékelések is. A Wall Street Journal személyre szabott technológiai rovatvezetője, Joanna Stern egy síelő kabinban töltött 24 órás értékelését osztotta meg, amely fájdalmas, de tanulságos élmény volt számára.
Mindkét hír a technológiai ágazatban a teljes körű kereskedelmi forgalomba hozatal célkitűzésének első lépését és egy újabb lépést jelenti. Azonban az emberi élet kezdetétől a végéig tartó fizikai lét szempontjából az előzőektől eltérő pályát mutat, amelyben a „test kiterjesztése” valósággá válik, ezért érdemes megállni és elmélkedni a jelentésén és a további, kiegészítő irányokon.
Bruno Latour tudományfilozófus 2004-ben a „Hogyan beszéljünk a testről? A tudományos kutatás normatív dimenziója” című munkájában azt állította, hogy a testtel kapcsolatos jövőbeni kérdések a tudomány meghatározásához kapcsolódnak. Más szavakkal: a testtel kapcsolatos narratíváknak nem feltétlenül kell a fiziológiához és az orvosláshoz vezetniük, mintha a test elsődleges tulajdonságú terület lenne, amelyet a tudomány maga határoz meg. Ez a gondolat aggodalmat hordoz azzal kapcsolatban, hogy a test a lényegbeli aspektusában félreértelmezett lehet, ha önmagát a tudománynak engedi.
Ő a testet nem pusztán passzív anyagként tekinti, amely befogadja az élményeket generáló lelket, hanem dinamikus felületként, amely a világgal, a környezettel, az eszközökkel interakcióba lép, aktívan fejezi ki magát, mér, és összehasonlít. Latour elmélete ötleteket ad a technológia szemszögéből a test szerepéről a belsővé vált aszimmetrikus megközelítés és a hálózatba kapcsolt szimmetrikus megközelítés kontextusában, ami a Neuralink és az Apple Vision Pro „a test kiterjesztésének” célját megtestesítő konkrét megoldásokra utal. A testhez kapcsolódó fájdalommal, egészséggel, stílussal és ivászatokkal kapcsolatos projektek felfedezésének során az elmúlt 5-6 évben a szerző által megfigyelt emberek a testükkel való kapcsolatban két közös mintát mutattak.
Elsőként az emberek a testükön keresztül tapasztalt mindennapi élményeket szubjektívnek, belsőnek és megfoghatatlannak érzik. A test passzív támaszként jelenik meg, és sok esetben „laza feszültségi állapotban” van. Azok az emberek, akik váratlanul szívbetegséggel vagy rákos megbetegedéssel szembesülnek, amely állandó kezelést igényel, kezdetben sokkot élnek át, feszült állapotban vannak, és a gyógyulásra összpontosítanak, majd fokozatosan visszatérnek a testükkel való, megszokott kapcsolatukhoz. Természetesen, az előzőektől eltérően érzékenyebben reagálnak a szimbolikus jelekre, de a passzív edényként való megközelítésük megmarad. Ez a személyes aszimmetrikus kapcsolat a testtel lehetőséget és iránymutatást nyújt a digitális eszközöknek, hogy mérjék az egyének meghatározott élményeit, és összehasonlítsák azokat a külső világgal.
Másodszor, az emberek a fizikai élményüket a külső környezet és az eszközök alapján érzékelik. Például, ha valaki kemény hát izomzatát próbálja enyhíteni azáltal, hogy nyilvános helyen négykézláb jár, akkor szégyent vagy bűntudatot érez. Hasonlóképpen, az öregedéssel együtt a folyamatos és önkéntes testkezelés eredményei, mint például a ráncok, a pocak, a nyaki ráncok, a hajhullás stb., észlelhető különbségekként jelennek meg, és a külső találkozókon szégyent és szomorúságot tapasztalnak. Ez a hálózatba kapcsolt, szimmetrikus kapcsolat lehetőséget ad az embereknek, hogy a digitális eszközökön vagy technológiákon keresztül felismerjék és kifejezzék a számukra jelentős különbségeket.
Az öltözködés szerepén túl, mint a megfelelő alkalomhoz illő ruházat, a tetoválás által a testtel történő jelentés és érték kifejezése mára megszokottá vált. És most már megfigyelhetők olyan kísérletek, amelyek a technológiai eszközöket beépítik a test belső és külső részébe, hogy továbbfejlesszék a test kiterjesztését. Félelemmel tekintünk a testre? Vagy mit akarunk elérni a testünkön keresztül? Lehet, hogy most jött el az ideje, hogy a tökéletlen testünkön keresztül hitelesebb életmódot találjunk.
Hivatkozások