Nemrégiben két olyan hír érkezett, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy még tisztábban képzeljük el, hogyan változtatja meg a jövőt a technológia.
Elon Musk Neuralink cége bejelentette, hogy sikeresen elvégezték az első emberi agyi implantátum beültetési műtétet, miután korábban csak csimpánzokon végeztek kísérleteket. Ez a hír azért figyelemre méltó és félelmetes egyben, mert az emberi test és a technológia közvetlen összekapcsolódását jelenti, amelynek segítségével pusztán a gondolat erejével lehet digitális eszközöket vezérelni, és ez a kísérlet az emberi intelligencia eddig ismeretlen területére vezet. Emellett az Apple Vision Pro nevű vegyes valóság (mixed reality) fejhallgatója is elérhetővé vált az Egyesült Államokban az Apple Store-okban, és a felhasználók megosztották a tapasztalataikat. A Wall Street Journal személyre szabott technológiákkal foglalkozó oszlopos szerzője, Joanna Stern egy 24 órás tesztelés után megosztotta a tapasztalatait egy elszigetelt síkunyóban, ahol nem zavarták a családtagjai. Ő ezt „fájdalmas, de informatív élménynek” nevezte.
Mindkét hír esetében elmondható, hogy ezek a technológiai területek első lépései a teljes körű kereskedelmi forgalomba hozatal felé. Ennek ellenére érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, hogy ez a „test kiterjesztése” milyen új utat nyit meg az élet kezdetétől a végéig tartó, a testtel való kapcsolatunkban, és milyen kiegészítő irányokat kellene figyelembe vennünk a jövőben.
2004-ben Bruno Latour tudományfilozófus „Hogyan beszéljünk a testről? A tudományos kutatás normatív dimenziója” című cikkében azt állította, hogy a testtel kapcsolatos jövőbeli kérdések a tudomány meghatározásától függenek. Más szóval, a testtel kapcsolatos narratívák nem feltétlenül a fiziológiához és az orvostudományhoz vezetnek, és nem szabad úgy tekinteni a testet, mintha az elsődleges tulajdonságok körébe tartozna, mivel ez a tudomány saját definíciójának megengedése lenne, ami torzított felfogáshoz vezethet a test lényegét képező emberi dimenzió szempontjából.
Úgy véli, hogy a testet nem szabad egyszerűen passzív anyagként kezelni, amely befogadja a tapasztalatokat feldolgozó elmét, hanem dinamikus interfészként kell tekinteni, amely a világgal, a környezettel és az eszközökkel való kölcsönhatás során aktívan fejez ki, mér és hasonlít össze. Latour elmélete a beépített aszimmetrikus megközelítés és a hálózatba kapcsolt szimmetrikus megközelítés gondolatát adja a test szerepével kapcsolatban a technológiával szemben, és ez pontosan megvilágítja a Neuralink és az Apple Vision Pro „test kiterjesztése” célját. A testtel kapcsolatos fájdalommal, egészséggel, stílussal és ivászattal kapcsolatos projektek tapasztalatai alapján az elmúlt 5-6 évben két közös minta rajzolódott ki a testel való kapcsolatunkban.
Először is, a mindennapi élet során a test által szerzett tapasztalatok szubjektívek, belsőek és nehezen értelmezhetők. A test passzív támaszként jelenik meg, és gyakran „laza feszültségi viszonyban” állunk vele. Azok, akik váratlanul magas vérnyomás vagy rák diagnózis miatt kénytelenek folyamatosan gondoskodni a szervezetükről, kezdetben sokkot és feszültséget tapasztalnak, majd a gyógyulásra összpontosítanak. Idővel azonban hajlamosak visszatérni a testtel korábban kialakult megszokott kapcsolatukhoz. Persze már érzékenyebbek a szimbolikus jelekre, de továbbra is passzív edényként tekintenek rá. Ez a testtel való aszimmetrikus kapcsolat lehetőséget ad a digitális eszközöknek, hogy mérjék az egyéni tapasztalatokat, és összehasonlítsák azokat másokéval, ami segíthet a jövőbeli irány meghatározásában.
Másodszor, az emberek a testük tapasztalatait a külső környezet és az eszközök alapján különböztetik meg egymástól. Például, ha valaki merev derékizomzatának enyhítésére nyilvános helyen négykézláb próbál meg mozogni, akkor szégyent vagy bűntudatot érezhet. Az idő múlásával a folyamatos és önkéntes testápolás eredményeinek láthatóvá válása a külső megjelenésben – a szem körüli foltok, a hasi zsír, a nyaki ráncok, a kopaszodás – szintén zavaró lehet, és a külső társasági eseményeken való részvételkor szégyent és szomorúságot okozhat. Ez a külső hálózathoz kapcsolódó szimmetrikus kapcsolat lehetőséget ad arra, hogy a digitális eszközök és technológiák segítségével felismerjük és kifejezzük az egyén számára fontos különbségeket.
A ruházat szerepét messze meghaladva a tetoválás révén már megszokottá vált a test által közvetített jelentések és értékek kifejezése. És most már szemtanúi vagyunk annak, hogy a test belsejébe és külsejére is beépített technológiai eszközökkel igyekeznek továbbfejleszteni a test kiterjesztését. Vajon félünk a testünktől? Vagy vajon mit szeretnénk elérni a testünkkel? Lehet, hogy most van itt az ideje, hogy a tökéletlen testünkön keresztül találjunk egy hitelesebb életmódot.
Hivatkozások
Hozzászólások0