A Slate, egy webes hírújság nemrégiben megjelent cikkéből kiderül, hogy a Quora, amely egykor a világ minden tájáról érkező emberek számára volt a tudás forrása, válságba került. A szolgáltatás, amelynek korábban havi 190 millió egyedi látogatója volt, és amelynek hitelességét olyan hírességek is megerősítették, mint Barack Obama, az Egyesült Államok volt elnöke, vagy Ashton Kutcher színész, akik őszinte és részletes válaszokat adtak, mostanra elveszítette felhasználói bázisának jelentős részét a mesterséges intelligencia megjelenése miatt.
A Quora regisztrációkor kötelezővé tette a valódi név használatát, így lényegében egy olyan világos értékstruktúrát kínált, ahol valódi emberek tettek fel kérdéseket, és szakértők adtak rájuk minőségi válaszokat. Azonban amióta a mesterséges intelligenciával működő csevegőplatformokba fektetett be, és módosította a szolgáltatási feltételeit, hogy a felhasználói válaszokat a mesterséges intelligencia modell képzéséhez használhassa, egyre inkább láthatóvá vált, hogy a közösség identitásának középpontját az emberről a mesterséges intelligenciára akarja áthelyezni. Ez a törekvés lehűtötte a Quora iránti felhasználói érdeklődést, és egyre többen jósolják, hogy a platform hamarosan egy olyan szellemváros lesz, ahol csak mesterséges intelligencia alapú chatbotok tevékenykednek.
A digitális közösségekben felmerülő kérdések és azokra adott pontos válaszok teljes folyamatának a mesterséges intelligencia általi átalakítása kétségtelenül tartalmaz néhány érvényes elemet. Már most is aktívan használjuk a ChatGPT-t a fordítás, a kódolás és az írás területén, és nem nehéz belátni, hogy ez a mesterséges intelligencia válaszainak hitelében való bizalomra épül. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az ember és ember közötti kérdés-felelet alapú értékstruktúra és a jövőben kialakuló, ember és mesterséges intelligencia közötti kérdés-felelet alapú értékstruktúra között van egy nehezen érzékelhető félelem. A Quora-n ismert profilokkal rendelkező szakértők döntése, hogy törlik adataikat és elhagyják az oldalt, ugyanebben a kontextusban érthető, így érdemes elgondolkodni ezen a finom különbségen.
Charlie Strong, dán társadalomtudós a „Okostelefonok és a memória jövője” című kutatásában rámutat, hogy az új technológiai termékek nem csupán eszközök, amelyeket használunk és birtokolunk, hanem lehetőséget adnak arra, hogy újraértékeljük, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek. Kutatómunkáját Andrew Clark és David Chalmers „kiterjesztett elme elmélete” ihlette, amelyből kiindulva arra a felismerésre jutott, hogy az okostelefonok a humán memória felmérésében nemcsak az agyat kell figyelembe venni, hanem egy másik nélkülözhetetlen elemet is.
Alapvetően az írás nagyban hozzájárul a biológiai memóriánk megváltoztatásához vagy erősítéséhez. Mostanra az okostelefonok segítségével a szöveges tartalmakhoz képeket, digitális hangfelvételeket és videókat is hozzáadhatunk. Ez azt jelenti, hogy egy lényegesen eltérő tudás- és memóriaszerveződési rendszert alakítottunk ki, mint amilyen a biológiai képességeink, vagyis az agyunk használata során kialakulna. Az elmúlt években nagy népszerűségnek örvendő „Szerelmi Szerelem” című valóságshow egy X-szobát mutat be, amely a volt szerelmekkel kapcsolatos emlékekkel van tele. Ezen a helyen nemcsak a párkapcsolati tárgyak és levelek jelennek meg, hanem az okostelefonokkal rögzített utazás, születésnap, randevú videók és a KakaoTalk üzenetküldő alkalmazás képernyőképei is.
Az elmúlt 20 évben az okostelefonok elterjedésével és fejlesztésével korlátlanul tudunk emlékeket rögzíteni és előhívni a különböző médiumokból. Ez az okostelefonokhoz kapcsolódó memóriaszisztéma korlátozza a hagyományos módon való emlékezés képességét, és más módokon teszi lehetővé az emlékezést (pl. felhő, Instagram), ami korábban nem tapasztalt zavart okoz. Gyakran tapasztalom a kutatásban résztvevőkkel folytatott beszélgetések során, hogy a 100 GB-nál nagyobb tárhellyel rendelkező okostelefonok használói képtelenek rendszerezni a fotóikat, és állandóan tárhelyhiánnyal küzdenek.
Az okostelefon-felhasználók az alkalmazás-alapú rendszerezést részesítik előnyben a webes rendszerezéssel szemben, ami miatt az emlékek tárolása szétszóródik, és az idő múlásával egyre nehezebbé válik a rendszerezés. Az is igaz, hogy minden pillanatot azonnal lefényképezhetünk, képernyőképet készíthetünk és menthetünk, ami lehetővé teszi, hogy számtalan élményt rögzítsünk, de ez a folyamatos rögzítés bonyolultabbá és nehezebbé is teheti az emlékezést. Vagyis, ahogyan az okostelefonok és a memória kutatási példái is mutatják, a technológiai fejlődés nem csupán a funkcionalitás kiterjesztését jelenti, hanem olyan hétköznapi és belső problémákat is generálhat, amelyeket a technológiával való összekapcsolódás hoz létre, így érdemes figyelembe venni ezt a szempontot.
Ebben a tekintetben a technológia központú kérdésfeltevés, miszerint az új technológiák hogyan fejlesztik a korábbi feljegyzéseket és emlékeket, mellett gyakran hasznos lehet az emberközpontúbb, filozófiaiabb kérdések felvetése is. „Mit és hogyan szeretnénk rögzíteni és megjegyezni?” Ez a kérdés talán az, amit a Quora-nak is fel kellett volna tennie magának, amikor a mesterséges intelligenciába való befektetés és bevezetés megtervezése során, amelynek köszönhetően egykor meghódította a webet a helyes kérdések értékén keresztül.
Hivatkozások
Hozzászólások0