Egy tavaly júliusban közzétett tanulmány kimutatta, hogy az életünkben gyakran negatívan felfogott feledés fogalma jelentősen elősegítheti a mesterséges intelligencia tanulási képességeinek javítását. Ez nemcsak a tanulásról és a memóriáról alkotott hagyományos nézeteinket támadja meg, hanem egyedi perspektívát is kínál arra vonatkozóan, hogy a mesterséges intelligencia hogyan befolyásolhatja fizikai és kognitív környezetünket. A legtöbb fejlett mesterséges intelligencia-rendszert, amely ma működik, a mesterséges neurális hálózatok vezérlik, amelyek az emberi agy összetett neuronhálózatát tükrözik. Ezek a rendszerek véletlenszerűnek tűnő módon kezdik feldolgozni az információkat, majd a tanulás során finomítják az adatok áramlását, hogy javítsák a teljesítményt és a megértést.

Ez azonban alapvetően sok számítási erőforrást igényel, és ha a folyamat során szükségessé válik a beállítás, a teljes folyamatot újra kell indítani, ami hatékonyságvesztéshez és elkerülhetetlen kapcsolathoz vezet. A jelenlegi tanulmányban azonban bemutatott szelektív elfelejtés megközelítésének köszönhetően a tanulási folyamat során az előző kulcsfontosságú információk törlésével hatékonyabban lehet kihasználni az általános számítási teljesítményt, így az elfelejtés nem hiba, hanem hatékonyságfokozó és alkalmazkodóképesség-növelő funkció.

A digitális korszakban testünk egyre jobban összekapcsolódik a technológiával, az egészségünket monitorozó viselhető eszközöktől a kognitív képességeinket bővítő okostelefonokig. Túl sok mindent látunk az okostelefonunkon keresztül. A valaki életének pillanatairól való tudósítás tartalommá válik, és megkapjuk a jogot és a lehetőséget, hogy sok mindent rögzítsünk magunkról a digitális platformokon.

De tudomásul vesszük, hogy ezek a végtelenül rögzített személyes információk fordítva terhet jelentenek, vagy olyan nyomok, amelyeket törölni szeretnénk, de nem tudunk, és ez új emlékezeti rendszerek kialakulásához vezet. Ez a folyamatos információáramlás példa nélküli hozzáférést biztosít a tudáshoz, de kihívást jelent a mentális és fizikai jóllét szempontjából. Ezért az elfelejtés fogalma kulcsfontosságú lehet a digitális túlterhelés kezelésében és a napi szinten kapott hatalmas mennyiségű adat rangsorolásában és feldolgozásában.

A neurotudomány szempontjából az elfelejtés általánosan elfogadott tudományos nézet szerint a memóriarendszerünk egyik hibája. A neurotudósok számára az elfelejtés olyan dolog volt, amivel minden erőnkkel harcolnunk kellett. Azonban a neurobiológia és a számítástechnika szempontjából az elfelejtés nemcsak normális folyamat, hanem a kognitív képességeinknek, kreativitásunknak, érzelmi jólétünknek és társadalmi egészségünknek is előnyös.

A filozófus, Kang Shin-ju, a „Feledés és szabadság” című könyvében azt állítja, hogy az elfelejtést nem szabad egyfajta butaságnak vagy egyszerűen a memória gyengülésének tekinteni. Éppen ellenkezőleg, az elfelejtés az ember számára egyfajta transzcendens, aktív erő, egyfajta kemény küzdelem jelentősége, aki a múltban akar megmaradni. A nézőpontjából az elfelejtés nem elvesztés, hanem a boldogság, a remény és a jelenben való élet alapvető folyamata. Az ember rendkívül makacsul önközpontú lény, ezért csak a kiürülés fázisán keresztül lehet megtapasztalnia a másokkal való találkozás lehetőségét. Ezért az elfelejtés lehet a tartós egészség másik formája, állítása sokkal többet árul el, mint gondolnánk.

A mesterséges intelligencia mindennapi életünkbe való integrálásával egyre több szinten gondoljuk újra a testtel való kapcsolatunkat. A mesterséges intelligencia rendszerekben az elfelejtés hatékonyságának és az emberi kogníció előnyeinek közötti hasonlóságok egy további folyamatot jelentenek azáltal, hogy megértsük a technológia finom módját, ahogyan átformálja fizikai és mentális tájunkat. A mesterséges intelligencia létrehozásával foglalkozó tudományos területek azáltal, hogy elfogadták az elfelejtés paradoxonát, korábban soha nem látott innovációs folyamatokat hoztak létre. Ha azonban most az elfelejtés fogalmát és szerepét, megértését nyújtó testünkre alkalmazzuk ezt az elfelejtés paradoxonát, akkor vajon hogyan tudjuk ezt megtenni? Szükséges lehet a kérdés felvetése.

Irodalomjegyzék

A nyelvi plaszticitás javítása aktív elfelejtéssel végzett előképzéssel

A szelektív elfelejtés segíthet a mesterséges intelligenciának jobban tanulni

Feledés és szabadság⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠