Egy tavaly júliusi tanulmány szerint a felejtés, amelyet életünkben gyakran negatív jelenségként tekintünk, jelentősen hozzájárulhat a mesterséges intelligencia tanulási képességeinek javításához. Ez nemcsak a tanulásról és az emlékezetről alkotott hagyományos nézeteinket kérdőjelezi meg, hanem egyedülálló perspektívát is kínál arra vonatkozóan, hogy a mesterséges intelligencia milyen hatással lesz fizikai és kognitív környezetünkre. A legtöbb mai fejlett mesterséges intelligencia-rendszert működtető mesterséges neurális hálózatok az emberi agy összetett neuronhálózatait tükrözik. Ezek a rendszerek véletlenszerűnek tűnő módon kezdik feldolgozni az információkat, és a tanulás révén finomítják az adatok áramlását, így javítják a teljesítményt és a megértést.
Ez azonban alapvetően nagy számítási erőforrásokat igényel, és ha a folyamat során módosításra van szükség, akkor az egész folyamatot újra kell indítani, ami hatékonyságtalanságot eredményez. A tanulmány azonban rámutatott a szelektív felejtés megközelítésére, amely lehetővé teszi, hogy a tanulás során a korábbi kulcsfontosságú információk törlésével hatékonyabban lehessen kihasználni a teljes számítási kapacitást. Ez megerősítette, hogy a felejtés nem hibaként, hanem a hatékonyság és az alkalmazkodóképesség növelésére szolgáló funkcióként értelmezendő.
A digitális kor embere egyre több technológiával van összekapcsolva, az egészségügyi állapotot monitorozó viselhető eszközöktől a kognitív képességeket bővítő okostelefonokig. Túlságosan sok mindent látunk az okostelefonokon keresztül. Valaki életének pillanatai, amelyeket tartalomnak nevezünk, és lehetőséget kapunk arra, hogy a digitális platformokon belül rögzítsük az egyének számos adatát.
De ez a végtelenül rögzített sok személyes információ fordítva is terhet jelenthet, vagy olyan nyomot hagyhat, amelyet törölni szeretnénk, de nem tudunk, ezáltal új emlékezeti rendszerek kialakítására késztet minket. Ez a szüntelen információáramlás példa nélküli hozzáférést biztosít a tudáshoz, de kihívást jelent a mentális és fizikai jólét szempontjából is. Ezért a felejtés fogalma fontos kritérium lehet a digitális túlterhelés kezelésében, és a rengeteg, naponta feldolgozandó adat priorizálásában és rendezésében.
Az agykutatás szempontjából a felejtés általában a memóriaszerkezetünk egyfajta hibájának tekintendő. Az agykutatók számára a felejtés olyan ellenség, amellyel minden erejükkel küzdeniük kell. Azonban a neurobiológia és a számítógéptudomány perspektívájából a felejtés nemcsak normális folyamat, hanem kognitív képességeink, kreativitásunk, érzelmi jólétünk és társadalmi egészségünk szempontjából is előnyösnek bizonyul.
Kang Shin-ju filozófus a „Felejtés és szabadság” című könyvében azt állítja, hogy a felejtés nem értelmezhető egyszerűen ostobaságként vagy pusztán a memória hanyatlásaként. Éppen ellenkezőleg, a felejtés egyfajta transzcendentális, aktív erő, egy heves küzdelem a múltban ragadt ember számára. Nézőpontjából a felejtés nem veszteség, hanem a boldogság, a remény és a jelenben való élet elengedhetetlen része. Az ember makacsul önközpontú lény, ezért a kiürülés fázisán kell keresztülmennie ahhoz, hogy lehetősége legyen találkozni a másikkal. Ezért a felejtés a véleménye szerint egyfajta erős egészség is lehet, ez a megállapítása váratlanul sokat elárul.
Amint a mesterséges intelligencia beépül a mindennapi életünkbe, egyre több szempontból újraértékeljük a testtel való kapcsolatunkat. A mesterséges intelligencia-rendszerek felejtésének hatékonysága és az emberi kognícióra gyakorolt előnyei közötti hasonlóság egy újabb folyamat lehet a technológia testünk és lelkünk tájképének finom átalakításának megértésében. A mesterséges intelligencia tudományos területén a felejtés paradoxonjának elfogadása korábban nem látott innovációs folyamatokat hozott létre. Akkor vajon hogyan lehetne ezt a felejtés paradoxonját alkalmazni testünkre, amelynek a felejtés fogalmát és szerepét, megértését adta? Szükséges a kérdésfelvetés.
Hivatkozások
Felejtés és szabadság
Hozzászólások0