Tavaly júniusban az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) Szingapúr után a világon másodiknak engedélyezte a tenyésztett csirkehús forgalmazását. Az Upside Foods nevű amerikai vállalat, amely tenyésztett húst állít elő és forgalmaz, olyan eljárást alkalmaz, amelyben az állati sejtek egymásba fonódva lemezt képeznek, így a csirkemellhez hasonló állagot érnek el. A vállalat termékeit olyan élelmiszerként írja le, amelyért érdemes küzdeni. A szarvasmarha-, sertés- és egyéb hús előállításából származó szén-dioxid-kibocsátás az összes élelmiszer-termelés 57%-át teszi ki, így a vállalat a tenyésztett hús révén a „fenntartható hús” fogalmát igyekszik megtestesíteni. Bár a tömeggyártás még technikai akadályokba ütközik, ez a példa azt mutatja, hogy az „élelmiszer” témájában már nemcsak a természet felett állunk, hanem az emberi intelligencia következő szintjére lépünk, és azt is láthatjuk, hogy a természeti folyamatok utánzásával új utakat nyitunk meg.
A természetes kivonat, a természetes stb. kifejezések hosszú ideje hatékonyan segítettek a kozmetikumok, élelmiszerek, háztartási cikkek stb. értékének közvetítésében, amelyek különböző formákban és funkciókban érintkeznek vagy felszívódnak a testünkben. Ez az emberi test természetes eredetéről alkotott felfogásunkból, valamint a természet szerves és élő szervezetként való szemléletmódjából ered. Ezért az élelmiszeripar növekedéséhez a kivonaton túli generációs paradigmában szükséges megvizsgálni, hogy a mai emberek hogyan változnak a testükkel való kapcsolatukban. A ROC 20 főt (20-60 éves férfiakat és nőket) bevonó etnográfiai kutatás módszertanával vizsgálta az egészség és a testtudat közötti összefüggést, és a következő érdekes mintákat találta.
Először is, az egészség mindennapos állapotként élhető meg. Egy 40 éves férfi beteg, aki hátfájással küzdött, az orvossal folytatott beszélgetésben először a fájdalom miatt elmaradt üzleti utakról és golfjátékokról beszélt. Egy 60 éves nő, aki minden nap egy buszmegállót korábban szállt le, hogy gyalogoljon haza, a térdfájdalmát a mindennapi viselkedésében bekövetkezett változások révén mutatta be. Ezek a példák azt mutatják, hogy az „egészséges” fogalma valójában nagyon homályosan élhető meg, és hogy az egészség szempontjából jó és rossz dolgokról szóló külső és belső javaslatokat nem feltétlenül fogadják el egyértelműen.
Másodszor, az ételválasztást befolyásolja az egyén és a család hitéleti rendszere. Volt példa arra, hogy valaki szüleitől természetes módon elsajátította azt a tapasztalati meggyőződést, hogy betegség esetén húst kell enni, vagy hogy valakire gyerekkorában látott disznóvágás emléke felnőttként is negatív érzéseket ébreszt a húsfogyasztással kapcsolatban. Egy 50 éves pékségtulajdonos büszkeséggel beszélt arról, hogy a cukrásziparban tapasztalt túlzott cukorhasználat után a saját kekszüzletében minimális cukormennyiséget alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy a kutatásban résztvevők általában könnyen meg tudtak indokolni, hogy mely ételeket kell kerülni vagy nem szabad megenni, és ezek az indokok könnyen összekapcsolódtak a mindennapi gyakorlattal, ugyanakkor a jobb választás kérdésére homályos válaszokat adtak.
Harmadszor, az ételválasztásba beletartozik a megelőzés is. Az orvostudomány egyik legnagyobb kérdése a betegek együttműködési hajlandósága. Az emberek tudatában vannak annak, hogy számos kisebb problémával küzdenek, vagy hogy testük normális működése nem tökéletes. Beszélnek arról, hogy pilatessel vagy otthoni edzéssel igyekeznek javítani a vállízület mozgékonyságát, csökkenteni a hátfájást, vagy gyógyszereket szednek, de sok esetben tapasztalják a mindennapi korlátok állandóságát. Akiknek egészségi állapotuk miatt kerülniük kell az alkoholt, a csípős és sós ételeket, gyakran nehezen tudnak változtatni az étkezési szokásaikon. A leggyakoribb stratégia, amelyet ilyenkor alkalmaznak, az étel megelőző jellegű használata. A teljes kiőrlésű kenyérből készült hamburger, a kevesebb tejeskávé vagy az általános ételfogyasztás csökkentése – ezek mind abból a meggyőződésből fakadnak, hogy ha már gyógyszert nem kell szedni, legalább a táplálékra oda kell figyelni. Ez lehetőséget jelenthet a vállalatok számára.
Az emberek jobban reagálnak arra, hogy kevesebb mérgező ételt fogyasszanak, de egyben bizonytalanok abban, hogy mi a számukra megfelelő. Ez az egyik akadály és lehetőség is az élelmiszeripar számára a generációs paradigmában. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a bőrápolási termékek, étrend-kiegészítők és fényvédő krémek fogyasztásánál is. Az emberek abban bíznak, hogy a hatás idővel majd láthatóvá válik, és befektetnek ebbe a bizalomba. Lehetséges, hogy a válasz az élelmiszer jelentésének és a választást befolyásoló tényezők (pl. a család) megértésében rejlik. Úgy tűnik, hogy a válaszokat a legkisebb egységként a közösségek (például a család) körében lehet megtalálni, megértve a közösség által elfogadott ételeket és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos nézeteket.
Hivatkozások
Hozzászólások0