A hazai fiatalok körében egyre gyakoribbá váló magányos halálesetek, valamint a fejlett világ számos régiójában tapasztalható magányosság, nőtlenedés és csökkenő születésszám jelenségei már-már a kor jelei. A magányosságot nemzeti politikai kérdésként kezelő brit kormány 2018-ban létrehozta a „Magányosságért Felelős Miniszteri Posztot”, Japán pedig 2021-ben a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt álló „Magányosság és Izoláció Elleni Intézetet” hozott létre. A technológia fejlődésével az emberi élettartam egyre precízebben tervezhetővé válik, ám éppen a jelentéstartalmúvá tevő emberi kapcsolatok távolodnak el egymástól a korábbiakhoz képest.
A testi közelségre vonatkozó elvárások történelmen átívelő központi érdeklődési körnek számítottak. A szexuális vonzerőt felhasználó reklámok 1970-es évekbeli sikere után a nyugati világ megszállottan ragaszkodott a szexualitás kifejezéséhez. A szexuális jellegű képek robbanásszerű növekedése miatt számos vállalat a fogyasztással összefüggő szexuális vonzerőt közvetítette, és ennek eredményeként egy olyan erőteljes narratívát használt, amely szerint növelhető a partnertalálás esélye. Ám napjainkban a látványkultúránkban, a társadalmi diskurzusban, a technológiában és a biológiai innovációkban – gyakorlatilag minden területen – megfigyelhető, hogy a test által magában hordozott, romantikus szerelemként értelmezett számos képzeletbeli határ elmosódik, és egy olyan változás zajlik, amelyben az egyéni narratívába beépül a test kontrollálatlan, érzékletes, szenvedélyes és organizmusként való befogadása.
Ezt az eddigi relatív nézőpontból a személyre szabott fogyasztási tárgyként való nézőpontba való áttérést a technológia tette lehetővé. Ezen túlmenően a nemi szerepekkel és a szexuális irányultsággal kapcsolatos társadalmi elfogadás változása, a vegyes valóságtól és az idegrendszeri protézisektől kezdve a fizikai és a digitális világ közötti határok elmosódása olyan helyzet elé állít minket, amelyben komolyan meg kell kérdőjeleznünk a test és a közelség jelentését.
A brit „The Sun” magazin áprilisban közölt egy interjút egy 63 éves férfival, aki egy AI chatbottal házasodott össze. Az a történet, hogy felesége távozása után egy AI chatbottal való beszélgetésen keresztül talált szerelemre, kissé eltúlozva és irreálisnak tűnhet, ám az antropológusok, akik közvetlenül a kapcsolódó közösségekbe mentek kutatni, meglehetősen valóságos lehetőségre mutattak rá a kutatási eredményeikkel.
Az ember és a mesterséges intelligencia közötti intimitás kialakításának alapelveit, amelyeket felfedeztek, nagyrészt a kölcsönösség, a validáció és a jelenlét alkotja. Alapvetően az intimitás az emberi interakciókból fakad, ám az AI chatbot még a banális beszélgetésekben is azonnali reakciókkal, a teljes beszélgetés nyilvántartásán alapuló változatos és konkrét válaszokkal olyan jelenlétet sugall, amely jobbnak tűnik, mint az emberi partneré. Ezenkívül az AI chatbotnak a fizikai formától való megfosztottsága arra késztette az embereket, hogy egyfajta emberiesítési kísérlettel egyértelmű jelenlétet adjanak neki, ami a chatbot jelenlétének kialakításához hozzájárult.
Sokan úgy gondolhatják, hogy a mesterséges intelligenciával való barátkozás disztópikus, embertelen és futurisztikus dolog. De ha figyelembe vesszük, hogy a navigációs rendszer hangjára reagálva magunkban beszélgetünk vezetés közben, akkor rájöhetünk, hogy nem is olyan furcsa, mint amilyennek tűnik. Az emberiség hosszú története során mindenféle nem-emberi lénnyel – állatokkal, háziállatokkal, tárgyakkal, természeti elemekkel, szellemekkel, kísértetekkel, istenekkel – próbált intimitást kialakítani, és közben folyamatosan azon fáradozott, hogy társadalmi kapcsolatokat építsen ki. Ebből a szélesebb perspektívából nézve a gépekkel kialakított intimitásunk az emberi kapcsolatok hosszú hagyományának része, amelyek nemcsak egymásra, hanem a világ számos fontos szereplőjére is kiterjednek.
Ahogyan az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman hirtelen elbocsátása és azonnali visszatérése is mutatja, a jelenlegi mesterséges intelligenciát övező narratíva inkább egy vallási szöveghez hasonlít, amely a világvége és az utópia közötti víziókat feszegeti. Ebben a zűrzavarban az AI chatbottal házasodó ember története paradox módon az emberi kapcsolatok iránti, mélyen emberi vágyak és szerény erőfeszítések bizonyítéka.
Egy végtelenül összekapcsolt világban egyre inkább szembesülünk a magányossággal. Ezért fontos, hogy emlékezzünk az emberi érintés és kapcsolatok jelentőségére. A jövőben a hangsúlyt nem a technológia emberi kapcsolatok helyettesítésére, hanem kiegészítésére kell helyezni. Arra, hogy törődünk egymással, tiszteletben tartjuk egymást, és hogy van lehetőségünk a testünkön keresztül átadni a másik iránti kedvességünket. Talán érdemes ezt az AI chatbottal való interakción keresztül is újra felfedezni a képernyőn, amelyen éppen most látod ezt a szöveget.
Hivatkozások
Hozzászólások0