A WeWork, a világ egyik vezető coworking vállalata csőd közeli helyzetének híre riasztást váltott ki a befektetők és a startup vállalkozások körében egyaránt. A cég, amelynek egykor 62 billió dollár volt az értéke, a vezetők sorozatos távozása után – akik nem találták a kapcsolatot a vállalat víziójával és stratégiájával – nemrégiben csődtömeglet-szakértőket fogadott. A meglepő az, hogy a WeWork a nyilvános eredménykimutatás óta 8 éven át folyamatosan veszteséges volt, ami egyrészt a tech cégek iránti önbizalomra, másrészt az üzleti modell korlátaira mutatott rá, amely valójában nem különbözött a hagyományos ingatlanbérbeadástól.
És a WeWork mítoszának és kudarcának okaiként elsősorban említett alapító, Adam Neumann elleni kritika a 2019-es távozása óta is tart.
"The Cult of We" című könyv szerzője, a WSJ újságírója, Eliot Brown a Wireddel készített interjújában úgy foglalta össze, hogy a WeWork a mai IT startup-befektetésekkel kapcsolatos kulturális érzéketlenség példájaként szolgál. Megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy a WeWork egy rosszul működő ingatlancég szerkezetével rendelkezik, a befektetők több mint 10 éven át folyamatosan rávettek Adam Neumann egyre ismétlődő prezentációjára, amelyben azt állította, hogy a cég egy gyorsan növekvő technológiai vállalat jellemzőivel rendelkezik. A befektetők kritikája és megbánása Adam Neumannnal szemben 2016-ban érte el a csúcspontját, amikor Masayoshi Son, a SoftBank vezérigazgatója elvette tőle a WeWork irányítását. De végül Adam Neumann sokat keresett ebben a folyamatban, a befektetők pedig veszítettek.
A befektetők miért döntöttek a WeWork-ba történő folyamatos befektetés mellett, annak ellenére, hogy a cég többször is válságba került, és nem látszott a láthatáron semmilyen kézzelfogható üzleti eredmény? Vajon a WeWork alapítójára, Adam Neumannra irányuló bírálatok nem magyarázzák meg eléggé ezt a helyzetet? Szerintem a válasz a "kielégítetlen igények" (Unmet needs) megtalálásában rejlik, amelyek a WeWork prezentációs anyagaiban megjelentek. Vagyis a tervezési gondolkodás modelljére épülő kielégítetlen igények a jelenlegi hiányosságokra összpontosítanak, és vajon a befektetők megkülönböztették-e a befektetéseik lényegét – ami alapvetően a jövőbe való befektetés –, és a kielégítetlen igények bemutatását?
1. Az Unmet needs és 2. Az Overmet needs közötti különbség
Az elmúlt 20 évben a üzleti világban uralkodó tervezési gondolkodásmód gyakran feltételezi, hogy a termékek és szolgáltatások értéke a fogyasztói interakciókból származik. Ezenfelül az a széles körben elterjedt nézet, hogy ha csak a felhasználókra koncentrálunk a hiányosságok azonosítása érdekében, akkor nagyobb a siker esélye, hajlamos arra, hogy a jelenlegi állapothoz kössön a termékekkel. Ezenkívül ez a megközelítés és nézőpont az emberek egyszerűsített felfogását alkalmazza, ahol a felhasználók csak feladatokat vagy teendőket ellátó személyek, ami elhomályosítja a nagyobb társadalmi és kulturális valóságot, amelyben az emberek megtapasztalják és értelmezik a termékeket és szolgáltatásokat, ezáltal problémát okozhat.
Az emberek a saját életükben szerzett történeteik, emlékeik, társadalmi sajátosságaik, ízlésük és szimbólumaik alapján sokkal változatosabb módon élik meg a dolgokat. Ezenkívül ezek a strukturális értékek segítenek a termékek és szolgáltatások kollektív értékelésében vagy azonosulásában, ez is az egyik módja az élményeinknek. Ezért az érték megértésének nem csak az egyéni "felhasználót" kell magában foglalnia, hanem az emberi tapasztalat dinamikus változásának tágabb körét is. Ezért a termékekre és szolgáltatásokra összpontosító, a felhasználókkal való interakció és tranzakciók alapú modellek korlátai a jövőbeli piaci trendek előrejelzése során válnak hangsúlyossá, ami jelentős bizonytalanságot okozhat a befektetők számára, akik alacsonyabban értékelt vállalatokba vagy korai fázisú befektetési lehetőségekbe keresnek befektetésre. Számukra félelmetes lehet, hogy a világ változásainak megértése nélkül tudják, hova kell befektetniük.
Ebben a vonatkozásban a befektetőknek, akik eddig a jelenlegi, innovatív és értékes javaslatok "felfedezésére" összpontosítottak, meg kell vizsgálniuk a következő pontokat, hogy megállapítsák, vajon a jövőben is tartós érték-e a befektetésük.
Először is, kritikusan kell értékelni a "folyamat erejét" (process power). Az empátia, a meghatározás, az ötletgenerálás, a prototípuskészítés és a modelltesztelés – a jelenlegi termékek vagy szolgáltatások tervezési és gyártási szakaszai – a jól ismert megközelítések, amelyeket a üzleti iskolákban tanítanak és az iparágban alkalmaznak. Ez a fajta megközelítés kétségtelenül előnyökkel jár, mivel világosan elkülöníti a fogalmakat, és megalapozza a haladást. De néha túl korán kényszerítheti az ötleteket a meglévő paradigmákba, ami potenciálisan rossz befektetésekhez vezethet.
Az emberi tapasztalatot alkotó szélesebb körű tényezők azonosítása és azok kölcsönös szerkezetének megértése a kutatás-fejlesztési fázisban hozzáadott lépésnek tűnhet, amely lassítja a munkát. De ha előre megvizsgáljuk és megértjük a helyzetet, akkor a folyamat során minimalizálhatjuk a hibákat, és a leggyorsabban érhetjük el a célunkat.
Másodszor, fontos újraértékelni az egyes ágazatokban "ismerősnek" tekintett értékajánlatokat. Ha megkérdőjelezzük és újravizsgáljuk a világgal kapcsolatos értékek egészét, akkor nem csak a szokatlan értékek "felfedezésére", hanem az ismert értékek "azonosítására" is lehetőségünk lesz. Ez egyértelmű és tartós értékajánlatokhoz vezethet. Példaként említhetjük a Fordot, amely a teherbírás és a motorteljesítmény növelése iránti érdeklődésen túlmenően figyelembe vette a gépkocsik használatának különböző szempontjait a háztartásokban. Így ahelyett, hogy alacsony használati gyakoriságú és drága funkciókba fektettek volna be, a hangsúlyt a kielégítő felhasználói élményt biztosító funkciókra és az új járműkategóriák fejlesztésére helyezték.
A helyes befektetési döntés meghozatalához nemcsak a jelenlegi kielégítetlen igények azonosítására van szükség, hanem arra is, hogy mélyrehatóan megértsük, hogyan élnek az emberek a különböző személyes, közösségi, társadalmi és kulturális szinten. A kielégítetlen igények (Unmet needs) felfedezése, amely egy adott hiányosságot követ, valamint a már létező, de megváltozott értékek feltárása (Overmet needs) egyaránt segíthet ebben a folyamatban.
*Ez a cikk a 2023. szeptember 11-i Elektronikus Újság névjegyes rovatában megjelent cikk eredeti változata.
Hivatkozások
Hozzászólások0