A koronavírus-járvány után? A sietős előrejelzések helyett 3 fontos kérdés

A helyszíni vizsgálat kiindulópontjáról

Manapság a LinkedIn hírfolyam tele van a „koronavírus-járvány utáni előrejelzések” témájú bejegyzésekkel.

És most már olyan bejegyzések is megjelennek, amelyek felháborodásukat fejezik ki, és ellenzik azokat a véleményeket, amelyek már biztosak a változásokban.

Eredeti bejegyzés: https://www.marketingweek.com/everything-change-forever-after-coronavirus/

Mint zavarban lévő vállalkozó, én is szeretném megérteni a jelenlegi helyzet kontextusát, és ennek alapján felkészülni a jövőre. Nagyon szeretném. De a megfigyelés kiindulópontját adó emberek mindennapi élete olyan gyors változásokon megy keresztül, hogy nagyon nehéznek tűnik a téma hatókörének egyértelmű meghatározása és a viselkedési minták levezetése. Jelenleg szinte háborús helyzetben vagyunk.

Ennek ellenére időnként felmerül a kérdés.

„Mi fog történni a jövőben?”

Túl korai lenne erre a kérdésre válaszolni, hiszen a helyzet és az információk hiánya egyértelmű, ezért legalább a következő 3 kérdéssel szeretnék segíteni, hogy azok, akik olvassák ezt a bejegyzést, érzékeljék a saját helyzetükhöz kapcsolódó helyzetet.

Nem kidolgozott cselekvési terv, hanem iránymutatás a kiindulóponthoz, a helyes kérdések megfogalmazásához. Ha esetleg valaki hasonló problémákkal küzd, akkor jó kiindulási pontnak tarthatja, ha közvetlenül megkérdezi ügyfeleit a saját vállalkozásában, és beszélget velük.

A. Milyen cselekedetek lettek lehetetlenek?

A szociálpszichológiában a „sértéses kísérlet” már jól ismert: egy megszokott helyzetbe és kontextusba szándékosan behozunk egy kihívást jelentő és kellemetlen elemet, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a tapasztalat lényegét.

A koronavírus által kényszerített mindennapi változások (például a dolgozó szülők, akik nem tudják óvodába vinni a gyermekeiket, vagy a vásárlók, akik már nem élvezhetik a termékek megérintését a boltokban) lehetőséget adnak arra, hogy megértsük a meglévő, megszokott viselkedési minták jelentését. Ezenkívül a helyettesítésükre tett viselkedési változások új szokások kialakulásához vezethetnek, ami a vállalatok számára rejtett lehetőségeket kínál, amelyeket felfedezhetnek.

B. Mire figyelnek fel az ügyfelek újonnan?

Egy szemétszedő panaszkodott a televíziós hírekben arról, hogy túl sok maszkot dobnak az emberek az utcára. Mivel ők is valakinek a családtagjai, ezért nem lehet kellemes számukra, hogy idegenek testnedveivel szennyezett maszkokat kell kézzel összegyűjteniük. És ez a jelenség összefüggésben van a koronavírus által hangsúlyosan előidézett „hazavitel, a külső behatásoktól való félelemmel”, amit megfigyelhetünk.

Ez például azt jelenti, hogy a vállalatoknak fel kell készülniük arra, hogy a termékeik gyártási helyére, a gyártási folyamat higiéniájára és a logisztikai folyamatokra vonatkozóan az ügyfelek nagyobb figyelmet és ellenőrzést gyakorolnak, mint korábban.

C. Hol van az online élmények határa?

Az online oktatás bevezetése óta egyre több hír jelenik meg a tanárok iránti indokolatlan támadásokról, valamint a hirtelen megnövekedett felhasználói szám miatt bekövetkező szerverleállásokról. A koronavírus-járvány egyértelműen megmutatta a közintézményeknek és a vállalatoknak, hogy meddig kell elmenniük az online átalakulásban, milyen szempontok alapján kell beruházniuk, és milyen etikai normák alapján kell viszonyulniuk egymáshoz a névtelenség által fémjelzett online térben. Ez a kérdés az egészségügyben több mint 10 éve tárgyalt online konzultációk következő lépéseire is vonatkozik.

Ezenkívül az emberek, akik a bezártság miatt frusztráltak, kipróbálják az Instagram élő közvetítéseket, és többen online ünneplik a születésnapokat stb. Úgy tűnik, hogy ez a fajta online élmény önmagában is áttöri a kommunikáció határait és jelentését. Nagyon érdekes, hogy ez a tapasztalat a jövőben mennyire és hogyan fog fejlődni.

Összefoglalva: az emberek életének újabb területeit kell megvizsgálni és megérteni. Legalábbis egyedül nem értem meg a jelenlegi helyzetet és az emberek mindennapi életében bekövetkező gyors, de lassú változásokat. Túl hatalmas a feladat. Amíg egy adott vállalat által vizsgált probléma alapján nem szűkítjük le a hatókört, addig nehéz lesz megérteni ezt a zűrzavart.

Ráadásul Magyarországon már elkezdődött az emberek koronavírussal együtt élő mindennapi élete. Inkább ahelyett, hogy mostantól kezdve passzívan figyeljük az előrejelzéseket, jobbnak tűnik, ha az „ügyfeleinkkel” beszélgetünk arról, hogy milyen a mindennapi életük, és megerősítjük a kapcsolatunkat velük.