A kiindulási pont a terepi kutatáshoz

Manapság a LinkedIn hírfolyam tele van a „Koronavírus utáni előrejelzések” című cikkekkel.

És mostanában már olyan írások is jelennek meg, amelyek dühvel fejezik ki nemtetszésüket azokkal az véleményekkel szemben, amelyek biztosak az ilyen változásokban.

Eredeti cikk:https://www.marketingweek.com/everything-change-forever-after-coronavirus/

Mint üzletember, aki zavarban van, én is szeretném megérteni a jelenlegi helyzet kontextusát, és erre alapozva előkészülni a jövőre. Nagyon. De a megfigyelés kiindulópontját jelentő emberek mindennapjai gyorsan változnak, így nagyon nehéz lesz meghatározni a világos témák hatókörét és kiszűrni a viselkedési mintákat. A helyzet gyakorlatilag háborús.

Ennek ellenére a következő kérdéseket kapok néha.

„Mi lesz a következő?”

Túl korai lenne válaszolni erre a kérdésre a jelenlegi helyzet és az információk hiánya miatt, ezért legalább három kérdéssel szeretnék szolgálni, amelyek segíthetnek a cikk olvasóinak, hogy érzékeljék a szükséges helyzetet.

Nem egy kidolgozott végrehajtási terv, hanem egy irányelv, hogy megtaláljuk a kiindulási pontot, a megfelelő kérdések formájában. Ha bárki hasonló gondolatokkal küzd, akkor célszerű a kulcsfontosságú ügyfelekkel közvetlen beszélgetéseket folytatni a saját üzletükben, és egyfajta kiindulópontként tekinteni erre.

A. Milyen cselekedeteket nem tudunk már végrehajtani?

A társadalmi pszichológia a „sértő kísérletekről” szól. Az ismerős helyzetnek és kontextusnak szándékosan kihívásnak és kényelmetlennek kell lennie, hogy megértsük a tapasztalat lényegét.

A koronavírus által kényszerített változások a mindennapi életben, mint például a gyerekek óvodába küldésének képtelensége a kétszer dolgozó szülőknél, a boltban a termékek kézbe vételével való vásárlás megtagadása (stb.) lehetőséget ad arra, hogy megértsük a szokásos viselkedési minták jelentését. Az alternatívák kereséséhez való kényszerítő viselkedési változások a vállalkozások számára új szokások kialakításához vezethetnek, és felhívhatják a figyelmet a rejtett lehetőségek felfedezésére.

B. Mire figyelnek fel újonnan az ügyfelek?

Egy szemétszedő a hírekben arról panaszkodott, hogy az emberek túl sok maszkot dobnak a földre. Ők is valakik családtagjai, és kellemetlen számukra, hogy kézzel kell összegyűjteniük az ismeretlen emberek testnedveivel szennyezett maszkokat. Ez a jelenség a koronavírussal kapcsolatosan hangsúlyossá vált: „hazavinni, a külvilágból érkező dolgok miatt érzett félelem”. Ezt figyelembe kell venni a vállalkozások számára. Előre kell készülniük arra, hogy az ügyfelek nagyobb figyelmet fordítanak a vállalat termékeinek eredetére, a gyártás során alkalmazott higiéniai feltételekre és a logisztikai folyamatra.

C. Milyen messzire terjed az online élmény új határa?

Az online oktatás megkezdése óta folyamatosan jelennek meg hírek a tanárok iránti megalapozatlan rágalmazásokról, a hirtelen növekvő felhasználószám miatt bekövetkező kiszolgáló leállásokról. A koronavírus arra kényszerítette a közintézményeket és a vállalatokat, hogy felülvizsgálják az online áttérés mértékét, az ehhez szükséges befektetések kritériumait, valamint az online anonim térben egymáshoz való viszonyulást szabályozó etikai normákat. Ez a kérdés az orvostudományban 10 éve folyó vitákban is felmerül, mint például az online ellátás következő lépéseiről.

Ugyanakkor az emberek a bezártság miatt megpróbálják használni az Instagram élő adását, és online szervezik a születésnapi ünnepségeket, stb., mindez a kommunikáció határainak és jelentésének falait döntötte le. Nagyon izgalmas megfigyelni, hogy ez a tapasztalat hogyan fejlődik tovább.

Összefoglalva, az emberek életének új dimenzióit kell kutatnunk és megértenünk, és ez túl széles körű. Legalábbis számomra a jelenlegi helyzet és a következő gyors, de lassú változások a mindennapi életben, amelyekkel az embereknek meg kell birkózniuk, túl nagyok. Amíg egy adott vállalkozás problémája nem határolja be a területet, és létre nem jön egy projekt, addig nehéz megérteni ezt a káoszt.

Emellett Magyarországon úgy tűnik, hogy az emberek már beleilleszkedtek a koronavírusos mindennapokba. Inkább arra kellene törekedni, hogy ne ragadjanak el minket az előrejelzések, hanem „szemünk előtt lévő ügyfeleinkkel” beszéljünk a mindennapi életről, és erősítsük a kapcsolatokat.