Előzetes: A halál közeledtével a bűnbánat is eljön

Köszönj meg mindent, mielőtt megbánnád.

Szituáció: Meghalni akarok, de anyám üzenetet küldött.

Egy közösségi média bejegyzés volt. Nem ismertem a személyt, de azt írta, hogy régóta depresszióban szenved, és most már szeretne megnyugodni. Aztán említette, hogy anyja üzenetet küldött neki: "Lányom, olyan szép az idő ma", és pénzt küldött neki a megélhetéshez, és ő kételkedik, hogy mit tegyen.

"Sajnál majd anyukám, ha meghalok?"

Sok komment érkezett, de nekem csak egy nagy sóhaj volt a válasz.

Tény: Ha a gyerek teste beteg, a szülő bűntudata visszaszáll rá.

A rokonaim közül sokan haltak meg rákban. Közülük is sokan voltak, akik 40-50 éves korukban távoztak közülünk. Dolgozó korúak voltak, családfők, és 15 évnél többet dolgoztak a cégnél, ahol végre elismerték őket, de mindez mintha álom lett volna, és egymás után távoztak közülünk 56 év alatt.

"Ha csak 5 évvel tovább élhetnék, semmi mást nem kívánnék."

Az egyik unokatestvérem, pár nappal a halála előtt, ezt mondta nekem, amikor meglátogattam.

És néhány évvel később, a legidősebb bátyja is rákban halt meg.

Két fiát elvesztett nagyapám akkor 90 éves volt. Magas, jóképű volt, és a faluban híres volt, mint az egyik legjobb tanuló. Újságíróként dolgozott, de a hatalomváltás után elvesztette minden lehetőségét, és egész életében szántott. Azonban az összes időből, amit a nagyapámmal töltöttem, sosem felejtem el azt a napot, amikor a legidősebb bátyám temetésén láttam az arcát.

Elkeseredett volt.

Nem a gyászszobában, hanem a folyosón ült egy szürke fém széken, és az arca teljesen üres volt.

Félelmet éreztem. Vajon mi lenne az apám és anyám arca, ha véletlenül én is meghalnék?

Amikor keményen edzettem súlyzókkal, és túlságosan nagy súllyal edzettem, ezért hátgerinc-sérvem lett, és diagnosztizálták az Őrmező melletti kórházban, anyám a metrót várva elkezdett sírni.

A testem már nem az enyém. Ha a gyerek teste beteg, a szülő bűntudata visszaszáll rá. Ez a gondolat szinte folyamatosan megjelent bennem az azt követő 6 hónapban, amit ágyban fekve töltöttem.

Én, aki nem vagyok szülő, hogyan tudnám megérteni a szülő érzéseit? Csak a szüleim reakcióiból tudok következtetni. A szülő számára a legrosszabb az lehet, hogy a gyermek halálát naponta meg kell élnie, a gyengülő, reménytelen életük végén.

Gondolat: A távozott és a maradt mindenki számára a jelenben van a választás.

"Anya?"

Az "Igazság, hamarosan meghal" című dráma utolsó részében az öngyilkosságot elkövető főszereplő anyja testében születik újjá. A korábbi inkarnációktól eltérően, amelyeket különféle balesetek vagy események okoztak, a főszereplő anyja testében él tovább, az öregedéssel járó halál pillanatáig. A fiának a holtteste megtekintése, a temetésen a fiának a fényképét hordozása, még fájdalmasabb pillanat, mint az a pillanat, amikor a fájó térdét húzva felmászott a hegyre, a csúcsra. Mert rájött, hogy teljesítenie kell anya kérését, hogy éljen tovább.

Nyilvánvalóan nem könnyű élni. A vágyak változásra késztetnek, és a változást a valóságban megvalósítandó reményt táplálják, és cselekedetekre sarkallnak, majd csalódás is érhet. Ha a vágyak eltűnnek, akkor az élet értelme is fokozatosan elhalványul. Mindez egyedül félelmetes, a családdal töltött, jelentős idő fokozatosan eltűnik. Egyszerűen csak élünk.

Térjünk vissza a közösségi média bejegyzés írójához. Tény, hogy a külső emberek nem igazán tudnak segíteni. A hús és vér kapcsolata, amelyet az idő formált, a saját döntésüket igazolja, a távozott és a maradt emberek számára.

Néha úgy érzem, hogy a minden túl nehéz. Ezután azon is gondolkodom, hogy mi a célja ennek az életnek.

A válaszom általában az, hogy "éljek tovább". Addig éljek, amíg a szüleim élnek, és a szertartásokat megtartom. Azután talán más, jelentős kapcsolatok alakulnak ki, és az élet talán még gazdagabbá válik olyan okok miatt, amelyekre nem is gondolok. Éljek tovább. Ma reggel magamnak egy csésze kávét töltök, és elviszem anyámat a templomba. Koncentrálok a kis pillanatokra, és cselekszem.

És azt gondolom, hogy eljön a nap, amikor azt mondhatom: "Végül is nagyon sok szeretetet kaptam az életemben."

Ki az, aki most nevettet? Ki az, aki természetesen mellettem van? Milyen nevetést adhatnék nekik?

Szép idő van vasárnap. Nem rossz gondolat ez, nem igaz? Javaslok egy boldog döntést ma.