A világ harmadik legnagyobb kriptovaluta tőzsdéjének, az FTX-nek az alapítója a múlt hó 11-én benyújtott csődbejelentést követően 14-én, hétvégén a Twitter-fiókjában a „What” szót posztolta, majd hétfőig néhány óránként egy-egy betűt: „H”, „A”, „P”, „P”, „E”, „N”, „E”, „D”. Úgy tűnik, hogy ezzel próbálta elmagyarázni, „mi történt”, és ez a játékos hozzáállás a csődbejelentést követően is fennállt, egyes befektetők humorral fogadták. Fontos megjegyezni, hogy ez éles ellentétben áll a 66 billió wonos tartozás mértékével és a 100 ezer főt számláló hitelezők félelmével és pánikjával.
Hogyan kell értelmezni ezt a pénzzel kapcsolatos ellentmondásos és könnyed hozzáállást, amikor számos ember a valós világban értékes pénzét a virtuális világba fektette be, ami végül a jótékonysági adományozáshoz hasonlítható? Ez az eset arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: „Milyen a jelenlegi viszonyunk a elvesztett pénzünkhöz?”
A Cognizant informatikai tanácsadó cég 2017-es jelentése szerint az amerikaiak a digitális gazdaságban a legnagyobb stresszt az egészségügy, a munkahely és a terrorizmus félelme előtt a „pénzügyi bizonytalanság” okozta. Különösen hangsúlyozza, hogy ez a bizonytalanság a nyugdíj, a biztosítás, a házvásárlás stb. hosszú távú kilátásain alapuló, gyors értékelésre nehezen alkalmas befektetésekre fordított pénzből, vagyis a „lassú pénzből” fakad, és a felettük való kontroll elvesztésével jár.
A két évig tartó, gazdasági pusztulást okozó pandémia után is szemtanúi vagyunk a „csendes kilépés”, az N-foglalkozásúak, a személyes márkaépítés, a FIRE mozgalom, sőt a kriptovaluták és a részvények túlzott mértékű befektetésének, valamint a hitel által finanszírozott ingatlanvásárlások, az úgynevezett „young-money-all-in” (영끌족) jelenségének, amelyekből arra következtethetünk, hogy a jelenlegi pénzügyi bizonytalanság hasonló vagy talán még nagyobb mértékű, mint akkoriban Amerikában.
Mindenekelőtt a „bankoknak” van felelősségük és szerepük ebben a krónikus bizonytalanságban. A bankok a legalkalmasabbak arra, hogy segítsenek az embereknek egészségesebb viszonyt kialakítani a pénzzel, mivel páratlan hozzáférésük van az ügyfelek pénzügyi adataihoz, és rendelkeznek a megfelelő szakértelemmel. Sőt, ebben a folyamatban profitálhatnak is.
Azonban a hazai pénzügyi holdingtársaságok elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a BigTech és a Fintech vállalatok agresszív pénzügyi platform-befektetései és sikerei miatt ők csak árnyékban maradtak. A közelmúltbeli pénzügyi szabályozás enyhítéséről szóló megbeszélések kezdetével várhatóan a hagyományos pénzügyi intézmények aktívabban fognak részt venni a platform-háborúban, de sokan úgy vélik, hogy a meglévő versenytársakhoz képest a technológiai képességek, valamint a felhasználói felület (UI) és felhasználói élmény (UX) terén még sok gondolkodásra van szükség.
Emiatt a hagyományos bankok számára a digitális pénzügyi platform-befektetésekben rejlő lehetőségek inkább abban rejlenek, hogy segítsenek az ügyfeleknek személyre szabottabb élményt szerezni a „lassú pénz” kezelésében. Más szóval, a bankoknak a technológiai befektetéseik mércéjeként figyelembe kell venniük, hogy az ügyfelek pénzügyi bizonytalanságát hogyan csökkenthetik az „biztonságérzet” növelésével. Ennek oka a következő.
Először is, segíthetnek a költségvetési készségek fejlesztésében. A VISA-val kezdődő elektronikus fizetések a mai KakaoPay-hoz hasonló szuperalkalmazásokig a „pénz mobilitására” koncentráltak. Ez a könnyű és gyors fizetési mód azonban elfeledtette velünk a fogyasztásunkkal kapcsolatos érzékeinket, amelyek a költségvetés kezeléséhez szükségesek. A készpénz eltűnésének sebessége egy bizonyos időszak alatt segített nekünk a pénzügyi tervezés értékének és jelentőségének megértésében a mindennapi életben, és a filozófusok ezt a „beépített tudásnak” nevezték. A bankoknak lehetőségük van arra, hogy a pénzügyi stabilitás fizikai szimbólumát és a költségvetési tervezéssel összefüggő fogyasztási érzéki élményt online és offline ügyféloktatás révén nyújtsanak.
Másodszor, előrejelzési forgatókönyveket kínálhatnak. Az emberek a bizonytalanság hatására hatalmas stresszt éreznek, és akkor érzik magukat gyorsabban biztonságban, ha megértik egy adott esemény bekövetkezésének feltételeit, és ha képesek előre jelezni, hogy az adott esemény hogyan fog alakulni. A bankok, bár nem képesek előrejelezni a jövőt, értékelhetik az ügyfelek pénzügyi helyzetét, és iránymutatást és forgatókönyveket adhatnak a tervezéshez.
Harmadszor, hangsúlyozhatják a hagyományos szerepüket, mint tartós tárolóhelyet. A tartósság az időbeli stabilitás összefüggését jelenti. A bankok olyan intézmények, amelyeknek múltja, jelene és jövője van, és sok nehézségen mentek keresztül, így bebizonyították, hogy bármilyen változás vagy válság esetén is ellenállnak. A digitális pénzügyi platformok háborújában a bankoknak fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy hogyan kommunikálhatják az ügyfeleikkel ezt a rugalmasságot és kitartást, amely egyedülállóan jellemzi őket.
„Többet vett el a húsomból.” Egyik kutatásban részt vevő személy, akivel a pandémia idején találkoztunk, így fogalmazott a bizonytalanság és a pénzügyi instabilitás által jellemzett mindennapokról, amelyeket a tömeges elbocsátások és a kisvállalkozásokra nehezedő óriási kormányzati nyomás okozott. Vajon csökkent a félelmük két évvel később? Lehet, hogy most van itt az ideje, hogy a hagyományos bankok a „biztonságérzet” alapulvételével megkülönböztessék magukat a digitális pénzügyi platform-befektetéseikben, és saját értékeik felismerésével konkretizálják stratégiájukat.
*Ez a cikk 2022november 22-i Elektronikai Újság névjegyes rovataeredeti tartalmát tartalmazza.
Hivatkozások
Hozzászólások0