„Most már rendelkezünk egy olyan mesterséges intelligencia modellel, amely képes elemezni az emberi nyelvet, és ebből kivonatolja a világ modelljét.”
Tavaly december 19-én, egy kanadai jótékonysági rendezvényen, Jordan Peterson klinikai pszichológus, a Torontói Egyetem professzora a ChatGPT legutóbbi felhasználási eseteiről beszélt, és kitért arra az új feszültségre, amelyet az algoritmusok a jövőben teremtenek az emberiséggel. Peterson professzor figyelmeztetett, hogy a nagyméretű nyelvi modellekre épülő generatív mesterséges intelligencia hamarosan képeket és mozgásokat is felhasználva önállóan fog mintázatokat kinyerni, majd tesztelni a világon, és ezzel a tudósok munkáját másodpercek alatt elvégzi majd.
A GPT-3, a DALL-E és a Stable Diffusion mára a legtöbb mesterséges intelligencia rendszer alapjává vált, és láthatóvá teszi a mesterséges intelligencia paradigmaváltását. Ez az erőteljes rendszer, amely a felhasználók igényei szerint képeket és szöveget generál, elkerülhetetlenül konfliktusokat szült a már meglévő iparágak alkotóival. Tavaly novemberben a Microsoft „GitHub Copilot” (GitHubCopilot) nevű rendszere kollektív kereset tárgya lett, amiért állítólag megsértette számos szerző jogait, akik nyílt forráskódú licenc alatt tettek közzé kódot a mesterséges intelligencia képzéséhez. Emellett az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) is kiadott egy nyilatkozatot tavaly októberben, amelyben hangsúlyozták, hogy a mesterséges intelligencia alapú zenegenerálás és -remixelés veszélyezteti a zenészek jogait, sőt, a pénzügyi helyzetüket is.
Ezek a példák arra emlékeztetnek bennünket, hogy vajon „igazságos-e mindenkinek” az a mód, ahogyan a rendszereket szerzői joggal védett anyagokból származó adatkészletekkel képezik ki, és eredményeket hoznak létre. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a viták nagyrészt az új technológia központú szemléletmódra összpontosítanak. Végül is a mesterséges intelligencia modellbe szöveget beíró, és a kívánt eredményt kereső személy az ember, ezért inkább arra kellene koncentrálnunk, hogy milyen kapcsolatot kellene kialakítanunk az algoritmusokkal a jövőben.
Az algoritmusok már régóta a világunk generálásának egyik pillérévé váltak, akárcsak az ember. Régen már számos társadalmi megfigyelést végeztünk az algoritmusok átláthatatlanságával kapcsolatban. Különösen aggodalmaskodunk amiatt, hogy a hiányzó átláthatóság miatt nehéz megállapítani, ki a felelős, és attól tartunk, hogy a rejtett elfogultságok fennmaradása miatt az eredmények igazságtalanok lehetnek. Ezért az a kérdés, hogy „hogyan viszonyuljunk az algoritmusokhoz” még fontosabb lehet, és a válasz erre a kérdésre a tartalomgeneráló algoritmusokkal (content-generating algorithm) való kapcsolatunkban kereshető.
Először is, tudjuk, hogy léteznek az algoritmusok. A „javaslat”, „választás” szavak gyakran felbukkannak a tartalommal és hirdetésekkel kapcsolatos beszélgetésekben, ami azt mutatja, hogy az emberek az online vásárlás vagy a közösségi média során az algoritmusok köré építik fel a szókincsüket. Ezenfelül kíváncsiak vagyunk az algoritmusokra. Gyakran azon töprengünk, hogy miért van tele a YouTube főoldala egy adott kategóriájú tartalommal, vagy ha nem elégedettek a bejegyzéseink láthatóságával, gyakran negatív reakciók formájában fejezik ki az algoritmusokkal kapcsolatos kérdéseiket.
Végül pedig úgy szeretnénk, ha az algoritmusok aktívak és élőlények lennének, akik a mi javunkat szolgálják. Új szokások kialakításához, tanuláshoz, emlékek megőrzéséhez fordulunk az algoritmusokhoz, és ehhez igyekszünk teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartani őket. Próbálkozunk a nem releváns hashtagek használatával, bekapcsoljuk a „Ne zavarjanak” módot, és visszajelzéseket küldünk a hirdetési beállításokkal kapcsolatban. Amikor ezek a próbálkozásaink nem sikeresek, akkor digitális méregtelenítést vagy hírlevél tartalmak fogyasztását választjuk, vagyis megpróbálunk elszakadni az algoritmusoktól.
Összefoglalva, az emberek hajlamosak a bizalomhiányra, a negatív értékelésekre és a múltbeli tapasztalatokhoz való ragaszkodásra, amikor az algoritmusokkal való kapcsolatuk nem úgy alakul, ahogyan azt szeretnék. Ez nagymértékben hasonlít a „társadalmi kapcsolatainkra” . Ha a korábbi tartalomgeneráló algoritmusokkal való kapcsolatunk nagyrészt egyoldalú volt a „fogyasztás” területén, akkor a jelenlegi, nagyméretű nyelvi modellekre épülő mesterséges intelligencia algoritmusokkal való kapcsolatunkat kétoldalúnak tekinthetjük a „generálás” területén. Mivel a felhasználó által kért eredmény nem rendelkezik teljes eredetiséggel, hanem valaki más alkotásán alapul, elengedhetetlen, hogy alapvetően megváltoztassuk a generatív mesterséges intelligencia algoritmusokhoz való viszonyulásunkat és hozzáállásunkat.
Még ha nyitva tartjuk is a ChatGPT ablakát, a mesterséges intelligencia algoritmus csak vár. Lehet, hogy a lenyűgöző képességei elfedik azt a tényt, hogy valójában csak akkor segít abban, hogy feltáruljon egy rejtett társadalmi kapcsolat egy másik személlyel a te világodban, amikor valamit írsz.
*Ez a cikk a 2023. január 9-i Elektronikai Újság névjegyes rovata publikációjának eredeti változata.
Hivatkozások
Hozzászólások0