Előzetes: Te vagy a kapcsolat egyik pólusa

"Ha szeretnéd, hogy szeressenek, szeress.
És viselkedj szerelmesen.
" Benjamin Franklin

Szituáció: "Megölelhetlek?"

Egy olyan varázslatos mondat, amelyet minél idősebbek vagyunk, annál kevesebb alkalommal mondunk ki. A varázslatos kifejezést azért használtam, mert a partner reakciója általában a "váratlanul?" kérdéssel kísért vidám nevetés volt.

Egy barátnőm, akivel 3 évig jártam és akiről feleségül akartam venni, eleve egy harmonikus családot szeretett volna minél hamarabb létrehozni. Ezért már eleve úgy éreztem magam, mint egy bejelölt vő, aki a családjához tartozik, és részt vesz mindenféle helyzetben, amelyeket az anyja szervezett. Azt mondta, hogy az apja két fiatal lányával és feleségével az egész országot járja, és házakat épít. Az ő anyja évekig biztosítási ügynökként dolgozott, hogy pénzt keressen és eltartsa a két lányát.

Lehet, hogy ezért akart ő is valakit, aki betölti "az apa hiányát", és nem adott teret arra, hogy a jövőnket megbeszéljük és az én véleményem is számítson. Nagyon szerelmes voltam, és tartottam volna a kapcsolatot, de végül szakítottunk.

Aztán a későbbi partnereim közül sokan "az apa hiányát" élték meg. Anélkül, hogy tudtam volna, talán volt bennem egyfajta vágy, hogy az én szerepemet és létezésemet megerősítsük, és éppen ezért érdeklődtem olyan emberek iránt, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeztek az apjukkal való kapcsolatukban, és ugyanez vonzott hozzájuk.

Jelenség: "Megölelni" és "megölelni" számomra nagy különbséget jelent.

A "megölelhetlek?" kérdésem mindig is bátorságot igényelt. Egy lépés a kapcsolat elején, nem pedig a folytatás bizonytalansága. Azt akartam tudni, mit vár tőlem, mit remél, és hogy én képes vagyok-e elfogadni, hogy nem töröm össze ebben a folyamatban, hogy méltósággal tudtam-e viselkedni a szüleim gyermekeként ebben a kapcsolatban. Ezt a kérdést gondolkodás után tettem fel.

Ezért nem tűnt megfelelőnek számomra a "megölelni" kifejezés, ahogyan azt elképzelem, amikor a szülő nyitott karokkal közeledik a gyermekéhez. Ehelyett, bár a pillanat furcsa és kínos volt, a csendes megölelés kísérlete legalább lehetővé tette, hogy mindketten érezzük a lélegzetünket és a testünk melegségét, és így nyugodtan fogadjuk el ennek az új kapcsolatnak a kezdetét.

Gondolat: Talán a jó kapcsolatok elkötelezettséggel kezdődnek.

A szerelem nem jön magától.

Az a folyamatos állapot, amelyet ketten választunk, és amelyet a pillanatok töltenek meg, az a kapcsolat.

Mandy Len Catron író ‘A szerelembe esés könnyű’címmel tartott TED-előadásában arról beszélt, hogy 1997-ben Arthur Aron professzor egy olyan szociális kísérletet publikált, amelynek témája az volt, hogy "tudnak-e ismeretlen emberek összebarátkozni?". Az előadásban bemutatott személyes gondolatokat és értékeket vizsgáló kérdéssorozatot vett magához és elvégezte egy férfival. Aztán arról írt, hogy működött, és a cikke rengeteg lájkot kapott.

Később azt mondta, hogy az írás népszerűsége miatt hónapokon át kapta a következő kérdést:

"Még mindig együtt vannak?"

Úgy véli, hogy az emberek nem annyira arra kíváncsiak, hogy hogyan esnek szerelembe, hanem arra, hogy hogyan tartják fenn a kapcsolatot. Az előadását azzal zárta, hogy reméli, hogy a jelenlegi kapcsolata boldog végkifejlettel fog zárulni.

A kapcsolat kezdete gyakran egyfajta belefeledkezés és izgalom. A folytatás azonban egy állandó ütközés, őrület, fájdalom, majd a biztonság megerősítése és a lelki elrablás. Talán nem véletlen, hogy a szerelem és a házasság gyakori kifejezése, a "bolond dolog", hiszen van benne egyfajta valóság.

Ebből a szempontból a "Megölelhetlek?" egyfajta csendes "Hajrá!" vagy "Gyere!" a döntésre. Legalábbis én így gondolom.

"Megölellek?" és "Megölelhetlek?",

Gondolkodj el azon, hogy melyik kérdést tedd fel annak, aki melletted van ma.