2020 májusában a PensionDanmark és a PFA, Európa 50 legnagyobb nyugdíjalapa közé tartozó, a fenntartható hatásalapú befektetéseket vezető befektetői konzorcium több mint 50 millió eurót fektetett be a VindØ (’Szél-sziget’) projektbe, a világ első mesterséges energiaszigetébe. A dán kormány klímavédelmi tervének központi elemeként a projekt célja az volt, hogy 2030-ra 3 GW-os tengeri szélerőmű-kapacitást hozzon létre, és végső soron 10 GW-os kapacitást érjen el, ami 25 hagyományos tengeri szélerőműnek felel meg.
Jelenleg azonban a PFA, az egyik kulcsfontosságú befektető, nem döntött a projektbe való befektetésről, annak ellenére, hogy visszatért a dán tengeri szélerőmű-licit. A politikai változások és a piac visszaesése miatt a befektetés sorsa bizonytalan. Saadia Madsbjerg, a Making money moral (A pénz erkölcsivé tétele) című könyv szerzője üdvözölte a hatásalapú befektetések gyors növekedését, amelyek a jobb társadalmi változások és a fenntarthatóság iránti elkötelezettséget tükrözik. Ugyanakkor rámutatott, hogy a befektetők és a vállalatok is hiányoznak a releváns tapasztalatokból, ami megnehezíti a kockázatok folyamatos kezelését és az értékteremtést.
Természetesen egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a klímaváltozás már közvetlen hatással van a valóságra. A Deloitte globális tanácsadó cég által közzétett, Z és Y generációs fiatalokat célzó „2023-as Változások hullámai” című jelentés szerint a válaszadók 60%-a tapasztalt már szorongást a környezeti változások miatt, és a munkáltatóknak a klímaváltozás kezelésére irányuló intézkedései és azok értékelése egyre fontosabb szemponttá válnak a munkahelyválasztásban.
Azonban a társadalmi változásokat elősegítő, kapcsolódó befektetési lehetőségeket a jövőbeni jövedelmezőség és a befektetés értékének folyamatos bizonyítása jelenti mind a magánszemélyek, mind a vállalatok számára. Hogyan lehet fenntartani mind a vállalatok, mind a magánszemélyek elvárásait ezzel a lassan változó, absztrakt eredménnyel kapcsolatban?
Ezzel kapcsolatban javaslom, hogy kezdjük azzal, hogy megállapítjuk, a „fenntarthatóság” kifejezés másképp fogható fel és használatos a vállalatok és a befektetők számára.
A hatásalapú befektetési társaságok a befektetés lehetőségét a hátrányos helyzetű piacok, az egészség és jólét, az oktatás és a technológia, vagyis a társadalmi témák lencséjén keresztül azonosítják, míg az egyéni befektetők olyanok, akik apró dolgokon keresztül cselekszenek csupán. A szervezetek és intézményekben dolgozók pedig régóta beszélnek arról, hogy mintha a fenntarthatóságnak olyan látható és általánosan elfogadott megértése lenne, amely nagy léptékben is kivitelezhető lenne. „Fenntartható érték”, „fenntarthatósági javaslat”, „a valódi fenntarthatóság elérése”, „a fenntarthatóság hatása” stb. De az egyén a saját apró, személyes cselekedeteiben érzi, hogy „jó dolgot” tesz, újrahasznosít, növényi alapú étrendet fogyaszt, helyi termékeket vásárol, és a munkavállalói jogokról beszél mindennapi, emberi léptékben, de nehezen tudja megmagyarázni a kifejezés jelentését.
Más szóval, a vállalatok és a magánszemélyek befektetői között nagy különbség van abban, hogy milyen területen észlelik a megértésre épülő értékeket. Ez arra utal, hogy a szervezeteknek, amelyek valóban törődnek a fenntarthatóság nagyléptékű hatásával, az egyéni gyakorlatok és hiedelmek megértésével kell kezdeniük, amelyek az életben is megvalósíthatóak. Vagyis a fenntarthatóságot globális szinten kezelik, de az egyéni cselekvések komplexitását csak emberi léptékben értik meg.
Lee Ryan, minőségi kutató 2020-ban egy „fenntarthatóság” témájú tanulmányában rámutatott, hogy míg a szakemberek képesek megemlíteni a fenntarthatósággal kapcsolatos szándék és cselekvés közötti különbséget, addig a kutatásban részt vevő egyének azt érzik, hogy jogosultak arra, hogy a lehető legjobban tegyenek a saját kis világukért, hogy egy kicsit jobbá tegyék, és a „fenntarthatóság” hatalmas diskurzusának megfogalmazása előtt eltörpülnek vagy bűntudatot éreznek. Ezen túlmenően a vállalatok a különböző vállalati tevékenységek során a fenntarthatóság említésekor hajlamosak a fényes és pozitív jövőre összpontosítani, miközben a valóságban az emberek optimisták szeretnének lenni, de egyfajta szomorúságot élnek át, amikor a sötét jövőt látják maguk előtt.
Tudjuk, hogy gyermekeink jövőbeli természeti környezete rosszabb lesz, mint a jelenlegi. Ezért a vállalati szlogenek, amelyek a pozitív tendenciákra összpontosítanak, felkelthetik a magánbefektetők reményét, akik a jelenlegi helyzet megoldásában szeretnének részt venni, de ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy a jelenlegi állapot sem marad fenn, ami miatt a kapcsolódó befektetések még bonyolultabbak és kényesebbek lesznek.
A fenntarthatóság globális kihívás. De az emberek egyszerre jutnak eszükbe a fenntarthatóság és a fenntarthatatlanság fogalma is, és nem használják a „fenntartás” szót a mindennapi beszélgetésekben. Nem tesznek fel kérdéseket sem annak kapcsán, hogy ki és mit tarthat fenn. Ezért talán a „túlélési képesség” kifejezés sokkal relevánsabb a nagyközönség és a magánbefektetők számára. Túlélésért élünk, és az emberiség folyamatosan alkalmazkodik és alkalmazza a túléléshez szükséges cselekedeteket, ami értékes javaslattételi lehetőséget teremt.
Vagyis nem a „legalkalmasabbak túlélése”, hanem a „legalkalmasabbak túlélésének fenntarthatósága”. Ha a befektetés a jobb jövő érdekében tett lépés, akkor a jövőben a befektetőknek és a vállalatoknak a „túlélési képesség” kulcsszóba történő befektetésével kell kezdeniük, hogy ösztönözzék az egyének részvételét.
P.S. Nemrég vettem észre, hogy a cikkek megtekintési száma kisebb, mint a kedvelések száma. Nem törekszem a népszerűség elérésére, de a cikkem nem érdemel olyan kedveléseket, amelyeket azok is adnak, akik nem olvassák el. Kérlek, csak azok reagáljanak a bejegyzésre, akiknek valóban tetszik.
*Ez a cikk a 2023. szeptember 26-i Elektronikus Újság névjegyes rovatában megjelent cikk eredeti változata.
Hivatkozások
Hozzászólások0