„Körülbelül 80 órát töltöttem olyan szavak hozzáadásával, mint a „gazdagság” vagy a „pompázatosság”.
A MidJourney (MidJourney) nevű, szöveget képpé alakító generatív mesterséges intelligencia programmal készült digitális műalkotás, az „Űropera Színház, Théâtre D’opéra Spatial” a múlt augusztusban elnyerte a Colorado Állami Vásár díját. A művészek felháborodtak, a mű alkotója pedig egy újságcikkben azt állította, hogy a mesterséges intelligencia program egy „űrsiklót viselő viktoriánus kori hölgy” kezdeti képéből kiindulva több mint 900 szöveges átalakításon ment keresztül, hogy folyamatosan fejlessze a hangulatát és a stílusát, ezzel bizonyítva, hogy a mesterséges intelligencia program az új művészeti alkotások „eszköze”.
A 2013-ban közzétett, az Oxfordi Egyetem Oxfordi Internetkutató Intézetének jelentése szerint a mesterséges intelligencia által kevésbé veszélyeztetett foglalkozások közé tartoztak a rajzolás és az írás, mint például a művészi és kreatív munkák. De ebben a hónapban a GPT-3 megírta a New York magazin cikket, amely Donald Trump 2024-es elnökjelölti vitájának szcenárióját ábrázolja, a Consensus (Konszenzus) nevű generatív mesterséges intelligencia startup pedig másodpercek alatt felsorolja a világ minden tájáról származó tudományos cikkek következtetéseit, beleértve a hivatkozási számokat is, a felhasználók kérdéseire válaszul.
Az én esetemben a szövegírásra fordított idő általában a teljes munkaidő felénél sem több, és a legtöbbet arra használom, hogy átolvassak rengeteg anyagot, hogy megértsem, mi fér bele a korlátozott terjedelemben, és hogy meghatározzam a szöveg szerkezetét és a legfontosabb tartalmat. A fenti példák azt mutatják, hogy bizonyos olyan feladatok automatizálása vált lehetővé, amelyeket történelmileg az emberi kreativitás részének tekintettünk, amiért egyetértek azzal az állítással, hogy a kreativitás már nem feltétlenül az emberi lét jele. Természetesen valaki azt is mondhatja, hogy az emberi beavatkozás még mindig elengedhetetlen, és a mesterséges intelligencia csak azt teszi, amit parancsolunk neki. De a technológia fejlődése mostanra gazdagabb és gyorsabb, mint valaha, és egy erkölcsileg szegényes világban az ilyen állításoknak már kevés a jelentősége.
Kim Mun-jo (김문조), a Koreai Egyetem emeritus professzora, szociológus rámutatott, hogy a digitális korban az emberek a fizikai, a materiális és a normatív korlátok leküzdése iránti vágyakozásukat igyekeznek kielégíteni, és a hitelesség hiánya, az emberközpontúság és az igazságtól való eltávolodás lett a kor irányzata. A hírességek arcát viselő mélyhamisítási pornográfia, a YouTube-on megjelenő hamis hírek a nézettség növelése érdekében, és az a kényszer, hogy a hiteles híreket is szórakoztató hírműsorokká kell alakítani, már ismerősek számunkra. Ráadásul a generatív mesterséges intelligencia technológia felgyorsítja a kultúra demokratizálódását, amely a okostelefonok és a közösségi média révén minden eddiginél könnyebben rögzíthető és terjeszthető.
Mit kell tehát figyelembe venni a kreativitásnak a piacon való megkülönböztetés érdekében? Különösen azokban az ágazatokban, ahol a kreativitás eredményeivel versenyeznek a alkotók, mint például a művészet vagy a reklám és a média tartalomgyártása, honnan származtathatják a versenyképességüket ezeknek a generatív mesterséges intelligencia programoknak a versenytársaihoz képest?
Először is a valós világ megfigyelésének gazdag perspektíváira kell összpontosítani. A stílus történelmileg a művészek egyedi jellemzője volt. Ha valaki megkér egy mesterséges intelligencia generatív programot, hogy valósítson meg valamit Leonardo da Vinci (Leonardo da Vinci) stílusában, ez azt jelenti, hogy a közönség az adott művet a meglévő művész stílusától függő származékként fogja kategorizálni. Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy a generatív mesterséges intelligencia programok eredményei, például a korábban említett „Űropera” vagy a DALL-E által létrehozott „Római korú Pókember”, bár érdekesek lehetnek, mégis tükrözik egyfajta létezési veszteségérzetet a szürreális irányból.
A folyamatos és egyértelmű, alkotó saját stílusa a világról alkotott egyéni nézőpontjából ered, ezért érdemes megfontolni a metaverzumban alkalmazható „diszharmónia keretet”. Ez segít megérteni a 2030-as generációban divatos fogyasztási szokásokat, például az omakasze (omakase) népszerűségét és a vele ellentétes, kiadások nélküli kihívás hullámát, amelyeket a hagyományos szociológiai perspektívákban alkalmazott szegénységi és egyenlőtlenségi elméletek nem tudnak kielégítően megmagyarázni. Ha az öregedést a születés és a halál közötti diszharmóniának, a polarizációt pedig a növekedés és az elosztás közötti diszharmóniának tekintjük, akkor intuitív módon megérthetjük, hogy a közöttük lévő „harmónia” a megoldáshoz közelebb visz.
Másodszor: a folyamatnak kell értéket képviselnie. A jelenlegi generatív mesterséges intelligencia technológiák világában, ahol szöveges utasításokat adunk, az alkotók számára a kulcsfontosságú képesség a választott szöveg. Az alkotók versenyképességének alapja lehet, hogy hogyan jutnak el a végeredményhez, a képzettségük és a folyamat során létrehozott eredmények mennyisége. A kapcsolódó technológiai vállalatok valószínűleg továbbfejlesztik saját nyelvüket és rendszerüket, hogy a felhasználók a promptok megfogalmazása során finomabb vezérlést tudjanak alkalmazni. A jövőben mindazoknak az alkotóknak, akik a generatív mesterséges intelligencia programokat használják a munkájukban, vagy a hagyományos módszereket alkalmazzák, figyelembe kell venniük, hogy ne csak az eredményre, hanem a „gyártási folyamatra” is törekedjenek gazdagabb betekintést nyújtani és feltárni. A közönség ezáltal felfedezheti a jelentést, amelyet nem csupán a szórakoztatás céljából találnak, hanem saját életükhöz való kapcsolatukat is, ezáltal segítve a „végeredmény” értékének kölcsönös ellenőrzésében és meghatározásában.
A jelenlegi gazdasági visszaesés idején is folyamatosan növekszik a generatív mesterséges intelligencia vállalkozásokba történő beruházás a kereskedelmi forgalomba hozatal céljából. A digitális fényképezőgépek piacának növekedése és a okostelefonok kameráinak gyors technológiai fejlődése a korábbi, stabil reklám- és filmes iparágak, a videókészítés ún. szakembereinek területét könnyen elérhetővé tette a hétköznapi emberek számára. Egyre több olyan márka van, amely a Jasper (Jasper) szövegírásra szolgáló mesterséges intelligencia platformba fektetett be, hogy saját marketingtevékenységét kezelje, a Lensa AI (Lensa AI) és más hasonló képösszevonó programok eredményei pedig már nagyrészt benépesítették a közösségi média falait.
James Leach (James Leach), antropológus, a pápua új-guineai északi partvidékén élő Rai (Rai) törzs kulturális szokásait és hiedelmeit kutatta, és könyvében azt állította, hogy„nem a tárgyak, hanem az emberek ellenőrzésére szolgál a kreativitás”Végül az alkotóknak nem szabad elfelejteniük, hogy alkotásaikkal inspirációt és értelmet adnak a nézőknek, és segítenek nekik megtalálni a helyüket az életben, ezzel befolyásolva az érzelmeiket és a viselkedésüket.
*Ez a cikk a 2022. december 27-i Elektronikai Újság (전자신문) névjegyes rovataoldalon megjelent cikk eredeti változata.
Hivatkozások
Hozzászólások0