„Körülbelül 80 órát töltöttem azzal, hogy olyan szavakat adjak hozzá, mint a gazdagság vagy a pompásság.”

A MidJourney nevű, szöveget képpé alakító mesterséges intelligencia programmal elkészült „Űr Operaház, Théâtre D’opéra Spatial” című digitális művészet a múlt augusztusban elnyerte a Colorado Állami Vásár díját. A művészek dühösek voltak, a mű alkotója pedig egy sajtóinterjúban azt állította, hogy az AI program egy új művészeti alkotás „eszköze”, mivel több mint 900 alkalommal próbált meg szöveges átalakításokat végrehajtani a „viktoriánus korabeli nő űrhelmmel” című kezdeti képen, hogy folyamatosan fejlessze a hangulatot és a stílust.

A 2013-ban kiadott Oxford Internet Institute (Oxford Egyetem) jelentése szerint a mesterséges intelligenciától kevésbé veszélyeztetett munkahelyek a művészi és kreatív feladatok voltak, mint például a rajzolás és az írás. De a GPT-3 ezen a hónap elején megírta a New York Magazine cikket, amely bemutatta a 2024-es Donald Trump elnökválasztási vita hangulatát, és a Consensus nevű mesterséges intelligencia startup szolgáltatás néhány másodperc alatt ad válaszokat a szerző kérdéseire, sorrendben, hivatkozási számokkal a világ tudományos munkáinak következtetéseire utalva.

Az én esetemben a szövegíráshoz általában az egész munkaidő kevesebb mint felét szánom, a többi időt azzal töltöm, hogy sok mindent olvasok, hogy megtudjam, milyen tartalmat tudnék belefoglalni a korlátozott helybe, és hogy meghatározzam a szerkezetet és a fontos tartalmat. A fenti példák lehetővé tették az olyan feladatok automatizálását, amelyeket hagyományosan az emberi alkotó folyamat részeként tartottunk számon, ami arra enged következtetni, hogy a kreativitás már nem feltétlenül az emberi lét szimbóluma. Persze még mindig valaki azt mondhatja, hogy az emberi beavatkozás abszolút, és a mesterséges intelligencia csak azt teszi, amit megparancsolnak neki. De a világban, ahol a technológia több mint valaha is gazdag és gyorsan bővül, és ahol az erkölcs hiányzik, az ilyen történeteknek nehéz bármilyen jelentőséget tulajdonítani.

Kim Mun-jo, a Koreai Egyetem emeritus professzora, szociológus, rámutatott arra, hogy a digitális korban az emberek olyan törekvéseknek szentelik magukat, amelyek túlmutatnak a fizikai, fizikai és normatív korlátokon, és a hűtlenség, az emberiség és a valóságtól való elszakadás az idő szellemének irányába mutat. Már megszoktuk a hírességek arcát mutató mélyhamisításos pornókat, a nézettségi adatokért folytatott hamis híreket a YouTube-on, és azt is, hogy a valódi híreknek szórakoztató hírprogramoknak kell lenniük. Ráadásul a generatív mesterséges intelligencia technológia felgyorsítja a kultúra demokratizálódását, amely a okostelefonok és a közösségi média révén valósul meg, és lehetővé teszi, hogy mindenki könnyen rögzítsen és terjesszen mindent.

Mi a helyzet akkor az emberi kreativitással, mit kell figyelembe venni, hogy differenciálódjon a piacon? Különösen a művészeti, reklám- és média tartalomgyártási területeken, amelyekben a kreativitás eredményei a döntőek, honnan származhat a generatív AI programokkal összehasonlítható versenyelőny?

Először is a való világ iránti gazdag perspektívákra kell koncentrálni. A stílus történelmileg a művészek egyedi jellemzője volt. Ha valaki arra kéri a generatív AI programot, hogy valósítson meg valamit Leonardo da Vinci stílusában, ez azt jelenti, hogy a nézők a művet a klasszikus alkotó stílusára épülő származékos alkotásként fogják besorolni. Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy a generatív AI programok eredményei, például az említett „Űr Opera” vagy a DALL-E-vel készült „Római időkben játszódó Stairma” érdekesek lehetnek, de a szürreális irányban megjelenő létbeli veszteségérzetükre is fel kell hívni a figyelmet.

A következetes és egyértelmű alkotói stílus a világról alkotott egyedi perspektívából ered, ezért érdemes lehet megismerni a metaverzum korszakában alkalmazható „diszharmónia keretet”. Ez lehetővé teszi a 2030-as nemzedék között népszerű fogyasztói magatartás, az omakase népszerűségének és a vele ellentétben álló „kiadások nélküli kihívás” népszerűségének megértését, amelyeket a hagyományos szociológiai szemléletben a szegénységről és a különbségekről szóló elméletek nem tudnak megmagyarázni. Ha az öregedést a születések és halálozások közötti diszharmóniának, a polarizációt pedig a növekedés és a megosztás közötti diszharmóniának tekintjük, akkor intuitív módon megérthetjük, hogy a közöttük lévő „harmónia” közelít a megoldáshoz.

Másodszor, értékelni kell a folyamatot. A szöveges parancsok alapján működő mai generatív AI technológia világában a kreatívok számára a mit írnak, az a lényeg. Az alkotói szakértelem a munkafolyamatban, hogyan jutnak el az eredményhez, és az alkotások mennyisége a folyamat során a versenyképesség kulcsa lehet. A kapcsolódó technológiai vállalatok nagy valószínűséggel továbbfejlesztik saját nyelvüket és rendszereiket, hogy lehetővé tegyék a parancsok pontosabb vezérlését. A generatív AI programokat a jövőben használó kreatívoknak, illetve a hagyományos módszerekkel dolgozó alkotóknak is figyelembe kell venniük, hogy nemcsak az eredményeket, hanem a „gyártási folyamatokat” is gazdagabb megértéssel és bemutatással látják el. Ezáltal a közönség felfedezheti, hogy a megfigyelt jelentés nem csupán szórakozás, hanem a saját életükkel való kapcsolat, ami segít nekik kölcsönösen megerősíteni és meghatározni az „eredmény” értékét.

A jelenlegi, zsugorodó gazdaságban is folyamatosan gyorsan növekszik a generatív AI technológiai cégek kereskedelmi célú bevezetésének finanszírozása. A digitális fényképezőgépek piacának növekedése és a okostelefonok gyors technológiai fejlődése könnyen hozzáférhetővé tette a közönség számára a reklámok és filmek korábban szilárd területeit, amelyeket az ún. videó szakemberek uraltak. Egyre több olyan márka van, amelyek befektetést hajtanak végre a Jasperbe, amely reklám szlogeneket ír, és már a belső marketing feladatokat is kezeli, és a Lensa AI-hoz hasonló képfeldolgozó programok eredményei már jelentős mértékben kitöltik a közösségi média falait.

James Leach antropológus, a pápua új-guineai északi partvidékén élő Rai törzs kulturális szokásait és hitét kutató könyvében „Nem a dolgok, hanem az emberek irányítására való képesség a kreativitás.”írta. Végül is az alkotóknak nem szabad elfelejteniük, hogy az alkotásaik révén arra törekszenek, hogy inspirációt és élet értelmét nyújtsanak a közönségnek, ezáltal a közönség érzelmi és viselkedési változásait eredményezik.

* Ez a cikk a 2022. december 27-i Elektromos Hírek névtelen rovatbanjelent meg.

References

Mesterséges intelligenciát használt, hogy megnyerjen egy képzőművészeti versenyt. Csalás volt?

Az AI chatbot elég jó cikket írt Trump és a lovakról

Az AI szakértők egyre jobban félnek attól, amit alkotnak

"A közelgő jövő a vegyes valóság és a hibrid emberiség új civilizációja"

Hogyan tanulmányozzuk a mai társadalmat?

Játék a DALL-E 2-vel: megfigyelések az algoritmusról⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠